1. Fejezet 2. Rész
A koncert napja,még mindig a prológus előtt.
Ma van a koncert napja. Olivia úgy határozott, hogy ma este itt tölti az éjszakát, és nyolckor jön készülődni. Az egész bulinak 10-kor van a megnyitója, a nagy kék szalaggal átkötött vaskaput egyszerre nyitják ki, ahol egészen éjjel háromig lehet bulizni.Vasárnap pedig este 8 órától éjfélig, hiszen már holnap iskola. A hét nagyon hamar eltelt, mint már említettem, a tanároknak nehéz dolguk volt az osztályokkal, mindenki be volt zsongva a hétvége miatt, amit meg is értek. Bár, nem nagyon ismerem a fellépőket, azért az Arctic Monkeys-t szívesen megnézném, szeretem pár számukat. Lecsoszogtam a nappaliba, ahol Petra már nagyban reggelizett.
- Kaja a hűtőben. - szólalt meg két harapás közben.
Belenéztem a hűtőbe, majd úgy döntöttem, készítek palacsintát.
Leültem reggelizni, majd a velem szemben ülő barátnőm arról csacsogott, hogy nem tud választani a Fall Out Boy-os atléta, vagy a szintén a banda logójával ellátott póló között. Nevetve az atléta mellé adtam le a voksom, mondván úgy is ki fog melegedni a sok ugrálásban.
- Igazad van. De megfelelő nadrágom még most sincs. Nincs kedved eljönni vásárolni? - kérdezte mosolyogva
- Menjünk. - viszonoztam mosolyát, és, mivel már én fel voltam öltözve, ezért Petra is két perc alatt magára kapott egy topot és egy nadrágot, így már indulhattunk is.
Felmentünk a városba, majd bementünk egy kevésbé ismert, viszonylag jó árban lévő, jó ruhákkal teli kis butikba. Petra öt perc alatt kiválasztott egy kiló ruhát, én pedig csak egy fekete sortot emeltem le az állványról. Persze Petrának modell alkata van, szinte az összes ruhát megvette, amit kiválasztott. Bár én a sortot nem szívesen vettem volna meg, túl lent volt a csípőmön.
- Ez csípő nadrág, ne gyerekeskedj már, baromi jól áll! - dícsért meg a kasszánál lévő sorban állva Petra.
Nevetve megköszöntem a bókot, és úgy döntöttem, inkább nem kezdek bele a vitába.
Eközben jól elütöttük az időt, így dél körül leültünk egy kis eldugott süteményes bolthoz, ahol elfogyasztottuk az édességet, amit ebédként vettünk.
Kettőkor érkeztünk haza, Petra le rakta a cuccait, nekem pedig megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Olivia mosolygós arca jelent meg.
- Szia! - köszönt, amikor rányomtam a "hívás fogadása" opcióra. Várjátok már az estét? - kérdezte lelkesen.
- Igeeeeen, nagyon! - kiáltott le az emeletről Petra. - Igen, várjuk. - Nevettem.
- Hát jó. - hallottam a vigyort a beszédében. - Akkor nyolckor. - Majd letette a telefont.
Az a pár óra hamar eltelt, végül én is kiválasztottam a szettem, amit Petra már reggel megtett. A fekete sortomban, és egy piros, kissé átlátszó haspólóban készültem a bulira, piros Converssel, hajamat kiengedve hagyva. Nyolckor megszólalt a csengő.
- Hahóó, engedjetek már be! - Kiáltott barátnőnk.
- Nyitom, nyitom! - szaladtam az ajtó irányába.
Oli köszönés után felhúzott az emeletre, ahol már Petra várt minket. Egy bő másfél óra alatt kész is lettünk. Petra fekete, hátánál kivágott miniruhában, Oli pedig feszülős pólóban, és rövidnadrágban toporgott az ajtó előtt. Éppen a VIP jegyet ellenőrizték harmadjára, nehogy véletlenül itt maradjon. Végül 10 óra körül elindultunk, a koncert pedig 10 óra 20 perckor kezdődik. A lányok végig csacsogták az utat, én pedig hátul nézelődtem. Rossz megérzéseim voltak. Mintha valami történni akarna ma este. Valami meglepő, és mások számára fura..hm, érdekes. Gyorsan elterelte a gondolatomat az egyre hangosabban dübörgő zene, majd bejutottunk a nyílt arénába, ahol egyeztetve a jegyszedővel elfoglaltuk a helyünket, éppen a színpad mellett, ahol teljes mértékben beláttunk mindent, és mindenkit. Hamarosan elkezdődött a koncert, ahol a mellettem ülő két lány hatalmas visításba kezdtek, ahogy meglátták Patricket, az énekest. A koncert nagyon tetszett, sokkal jobban, mint azok a számok, amiket otthon hallgattam. Lehet, hogy jobb volt a hangulatom, vagy csak nem hallgattam meg a régebbi számokat, amik elég jók. Az egy órás koncert után mindenki kiözönlött, a következő fellépő a Panic! At The Disco lesz, bár őket nem tudom meghallgatni, mert két barátnőmmel már a Backstage folyosóján találtam magam. Éppen kijött egy lány, aki tejes sokkban volt, és nem lehetett róla letörölni a vigyort, telefonját folyamatosan szorítgatta.
- Gyertek be nyugodtan! - Kiáltott Andy.
Petra és Oli összenéztek majd, egy egyszerű mozdulattal előre tuszkoltak, így beestem az ajtón.
- Öhm..izé..sziasztok. - köszöntem bizonytalanul.
A Fiúk pát percig néztek majd, kitört belőlük a féktelen röhögés.
Úgy 2 perc múltán abbahagyott a rajtam való szórakozás, és elkezdtük az igazi beszélgetést. A fiúknak nagyon jó humoruk van, lazák, és úgy társalogtak velünk, mint ha ezer éve barátok lennénk. Én ritkán szólaltam meg, hiszen olyan témákról ment a beszélgetés, amibe nem tudtam beleszólni. Aztán, az egyik fiú rám terelte a témát, azthiszem Pete volt az.
- És veled mi újság? - kérdezte lazán.
- Semmi különös. - válaszoltam mosolyogva.
- Te is régóta rajongó vagy? - folytatta a beszélgetést.
- Nem, nem igazán, alig pár napja hallottalak titeket elősször. - válaszoltam.
- És milyen véleményre jutottál? - kérdezte vigyorogva.
- Tetszik, igazán jól játszottok. - néztem elismerően a fiúkra.
A beszélgetés megint más irányba terelődött, majd nem sok idővel később elkezdődött az elbúcsúzás előtti fotózkodás, és a testrészek, füzetek, cetlik aláírása. Elősször Oli, Petra, majd utána én következtem egy közös fotóval, ez után pedig elbúcsúztunk a négy bandatagtól.
- Várjatok! - kiáltott utánnunk Joe és Patrick
- Ha van kedvetek, holnap is fellépünk egy bárban, ha van kedvetek, gyertek el. - mondta Joe, majd Patrick is bólogatott.
- Rendben, ott leszünk. - Vágtam rá, majd a lányok meglepődve néztek rám. Kicsit eltávolodva a backstage-tól, a lányok kérdezősködni kezdtek.
- Szerintem Pat még mindig a leghelyesebb. - Álmodoztak. Szerinted? - kérdezték.
- Én még nem nagyon tudok véleményt mondani. - közöltem nevetve sétálás közben.
- Aha, persze. Na, bökd ki! - erőszakoskodott Petra.
- Pete elég szimpatikus. - emlékeztem vissza.
- Tudtam én! - nevetett kajánul Oli, majd Petra is belekezdett.
Nevetve csóváltam meg a fejem, és már a ház előtt voltunk, így ki kulcsoltam az ajtót, majd egy gyors zuhanyzás után, az ágyam felé vettem az irányt, Petra a saját szobájába, Oli pedig nálam aludt.
- Kaja a hűtőben. - szólalt meg két harapás közben.
Belenéztem a hűtőbe, majd úgy döntöttem, készítek palacsintát.
Leültem reggelizni, majd a velem szemben ülő barátnőm arról csacsogott, hogy nem tud választani a Fall Out Boy-os atléta, vagy a szintén a banda logójával ellátott póló között. Nevetve az atléta mellé adtam le a voksom, mondván úgy is ki fog melegedni a sok ugrálásban.
- Igazad van. De megfelelő nadrágom még most sincs. Nincs kedved eljönni vásárolni? - kérdezte mosolyogva
- Menjünk. - viszonoztam mosolyát, és, mivel már én fel voltam öltözve, ezért Petra is két perc alatt magára kapott egy topot és egy nadrágot, így már indulhattunk is.
Felmentünk a városba, majd bementünk egy kevésbé ismert, viszonylag jó árban lévő, jó ruhákkal teli kis butikba. Petra öt perc alatt kiválasztott egy kiló ruhát, én pedig csak egy fekete sortot emeltem le az állványról. Persze Petrának modell alkata van, szinte az összes ruhát megvette, amit kiválasztott. Bár én a sortot nem szívesen vettem volna meg, túl lent volt a csípőmön.
- Ez csípő nadrág, ne gyerekeskedj már, baromi jól áll! - dícsért meg a kasszánál lévő sorban állva Petra.
Nevetve megköszöntem a bókot, és úgy döntöttem, inkább nem kezdek bele a vitába.
Eközben jól elütöttük az időt, így dél körül leültünk egy kis eldugott süteményes bolthoz, ahol elfogyasztottuk az édességet, amit ebédként vettünk.
Kettőkor érkeztünk haza, Petra le rakta a cuccait, nekem pedig megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Olivia mosolygós arca jelent meg.
- Szia! - köszönt, amikor rányomtam a "hívás fogadása" opcióra. Várjátok már az estét? - kérdezte lelkesen.
- Igeeeeen, nagyon! - kiáltott le az emeletről Petra. - Igen, várjuk. - Nevettem.
- Hát jó. - hallottam a vigyort a beszédében. - Akkor nyolckor. - Majd letette a telefont.
Az a pár óra hamar eltelt, végül én is kiválasztottam a szettem, amit Petra már reggel megtett. A fekete sortomban, és egy piros, kissé átlátszó haspólóban készültem a bulira, piros Converssel, hajamat kiengedve hagyva. Nyolckor megszólalt a csengő.
- Hahóó, engedjetek már be! - Kiáltott barátnőnk.
- Nyitom, nyitom! - szaladtam az ajtó irányába.
Oli köszönés után felhúzott az emeletre, ahol már Petra várt minket. Egy bő másfél óra alatt kész is lettünk. Petra fekete, hátánál kivágott miniruhában, Oli pedig feszülős pólóban, és rövidnadrágban toporgott az ajtó előtt. Éppen a VIP jegyet ellenőrizték harmadjára, nehogy véletlenül itt maradjon. Végül 10 óra körül elindultunk, a koncert pedig 10 óra 20 perckor kezdődik. A lányok végig csacsogták az utat, én pedig hátul nézelődtem. Rossz megérzéseim voltak. Mintha valami történni akarna ma este. Valami meglepő, és mások számára fura..hm, érdekes. Gyorsan elterelte a gondolatomat az egyre hangosabban dübörgő zene, majd bejutottunk a nyílt arénába, ahol egyeztetve a jegyszedővel elfoglaltuk a helyünket, éppen a színpad mellett, ahol teljes mértékben beláttunk mindent, és mindenkit. Hamarosan elkezdődött a koncert, ahol a mellettem ülő két lány hatalmas visításba kezdtek, ahogy meglátták Patricket, az énekest. A koncert nagyon tetszett, sokkal jobban, mint azok a számok, amiket otthon hallgattam. Lehet, hogy jobb volt a hangulatom, vagy csak nem hallgattam meg a régebbi számokat, amik elég jók. Az egy órás koncert után mindenki kiözönlött, a következő fellépő a Panic! At The Disco lesz, bár őket nem tudom meghallgatni, mert két barátnőmmel már a Backstage folyosóján találtam magam. Éppen kijött egy lány, aki tejes sokkban volt, és nem lehetett róla letörölni a vigyort, telefonját folyamatosan szorítgatta.
- Gyertek be nyugodtan! - Kiáltott Andy.
Petra és Oli összenéztek majd, egy egyszerű mozdulattal előre tuszkoltak, így beestem az ajtón.
- Öhm..izé..sziasztok. - köszöntem bizonytalanul.
A Fiúk pát percig néztek majd, kitört belőlük a féktelen röhögés.
Úgy 2 perc múltán abbahagyott a rajtam való szórakozás, és elkezdtük az igazi beszélgetést. A fiúknak nagyon jó humoruk van, lazák, és úgy társalogtak velünk, mint ha ezer éve barátok lennénk. Én ritkán szólaltam meg, hiszen olyan témákról ment a beszélgetés, amibe nem tudtam beleszólni. Aztán, az egyik fiú rám terelte a témát, azthiszem Pete volt az.
- És veled mi újság? - kérdezte lazán.
- Semmi különös. - válaszoltam mosolyogva.
- Te is régóta rajongó vagy? - folytatta a beszélgetést.
- Nem, nem igazán, alig pár napja hallottalak titeket elősször. - válaszoltam.
- És milyen véleményre jutottál? - kérdezte vigyorogva.
- Tetszik, igazán jól játszottok. - néztem elismerően a fiúkra.
A beszélgetés megint más irányba terelődött, majd nem sok idővel később elkezdődött az elbúcsúzás előtti fotózkodás, és a testrészek, füzetek, cetlik aláírása. Elősször Oli, Petra, majd utána én következtem egy közös fotóval, ez után pedig elbúcsúztunk a négy bandatagtól.
- Várjatok! - kiáltott utánnunk Joe és Patrick
- Ha van kedvetek, holnap is fellépünk egy bárban, ha van kedvetek, gyertek el. - mondta Joe, majd Patrick is bólogatott.
- Rendben, ott leszünk. - Vágtam rá, majd a lányok meglepődve néztek rám. Kicsit eltávolodva a backstage-tól, a lányok kérdezősködni kezdtek.
- Szerintem Pat még mindig a leghelyesebb. - Álmodoztak. Szerinted? - kérdezték.
- Én még nem nagyon tudok véleményt mondani. - közöltem nevetve sétálás közben.
- Aha, persze. Na, bökd ki! - erőszakoskodott Petra.
- Pete elég szimpatikus. - emlékeztem vissza.
- Tudtam én! - nevetett kajánul Oli, majd Petra is belekezdett.
Nevetve csóváltam meg a fejem, és már a ház előtt voltunk, így ki kulcsoltam az ajtót, majd egy gyors zuhanyzás után, az ágyam felé vettem az irányt, Petra a saját szobájába, Oli pedig nálam aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése