1. fejezet, 1. rész.

1. Fejezet, 1. Rész.

Avagy, a prológusban említett incidens előtt pár nappal.

Álmosan keltem ki az ágyamból a megszokott időpontban, a megszokott gépies csengőhangra, ami ébresztőként szolgált. Villámgyorsan lezuhanyoztam, majd bevettem pár pirulát, ami segít, hogy ne legyek rosszul a nap folyamán. Kiválasztottam egy fekete térd feletti szoknyát, egy fekete, oldalt kivágott Ramoneses atlétát, majd az idők alatt már el hordott fekete Conversem. A tükörbe nézve eléggé egyszínű lett a mai szettem, ezért úgy gondoltam, feldobom valamivel kicsit a kinézetem, így pár perc múlva már egy laza kócos konytként felfogva a hajam indultam le a lépcsőn. Petra nagyokat szuszogva aludta az igazak álmát, így gondoltam nem ébresztem fel, majd csak beér a harmadik órára. Felkaptam a táskám, és a telefonom, majd úgy döntöttem, el indulok a suliba. Az út közben sikerült reggelit vennem, és még épphogy sikerült elkapnom az utolsó csokis fánkot, így már is jobban indult a hétfői napom. Lassan baktatva érkeztem be az iskola kapuján,  ahol mindenki a hétvégéről beszélt, amit szinte az összes diák vár. Nem csoda, hiszen ez az a hétvége, ahol szinte már egy kisebb fesztivál hangulat alakul ki, 10 bandát, és 10 énekest meghívnak, hogy vegyenek részt ezen az eseményen, és zenéljenek gimnazistáknak, főiskolásoknak. Mindenhol szórólapok szanaszét, várakozás, hogy a diáktanács bejelentse utolsó szünetben, kik lesznek azok a fellépők, akik részt vesznek az idei "különleges hétvégénken." Belépve a terembe automatikusan köszöntem annak a pár osztálytársamnak, aki a teremben volt, általánosságban a többiek még órára is tíz perccel később jönnek be, nemhogy szünetekben is itt legyenek. Igen, ebbe a csoportba tartozom én is. Kisomfordáltam a folyosóra, szememmel Oliviat, a táj-földi cserediákot, aki egyben az egyik legjobb barátnőm is az osztályban, Petra mellett. 

- Szia! - köszönt rám kis akcentussal a hátam mögött álló barátnőm.

Azonnal megfordultam, majd öleléssel üdvözöltem.

Nem sok beszélgetés után úgy döntöttünk be kellene ülnünk órára, ha már kerek 8 percet így is elsunnyogtunk.

- Elnézést a késésért. - mondtam "bocsánatkérően" az angol tanárnőnknek.

- Semmi baj. - olyan "már megszoktam" sóhajjal. - Üljetek le.

Elkezdődtek az órák, és az óra utolsó öt percében Petra is beérkezett, rekordidővel, hiszen én a harmadik órára tippeltem. Bár látszott rajta, hogy eléggé sietett, haja félig vizes volt, arcán még ott voltak a kenyérmorzsák. Halkan kuncogva biccentettem neki, majd ő is leült, egy kis szidást kapva a tanárnőtől. A többi óra viszonylag elég hamar elment, főleg, hogy szinte minden órán a hétvége volt a téma, így nehéz volt a nevelőknek fegyelmet teremteni. 

- Sziasztok Diákok! - Üdvözölte a diákokat a diáktanács vezetője Gemma.

A köszönést az izgatottságtól feszült csend követte.

- Szeretném megosztani veletek az e hétvégén sorra kerülő rendezvényen szereplő bandákat, és énekeseket! - Tehát a tíz banda neve nem más, mint a Bring Me The Horizon, Arctic Monkeys, OneRebublic, Panic At The Disco...

Eközben meguntam a felsorolást, így kicsit elbambultam, majd az utolsó banda nevére eszméltem fel:

- És a 10. banda idén nem más, mint a nagy sikerű Fall Out Boy!

Óriási sikítás roham a hátam mögül, majd Petra és Olivia egyszerre rám ugrottak.

- Úristen, Úristen, Jézusom! - A Fall Out Boy itt lesz! - Kiabálta hisztérikusan ugrálva mindkét barátnőm.

- Lau, muszáj megnézned őket! - Mondta határozottan Petra.

- Igen, kötelező! - helyeselt úgyszintén Olivia is.

- Nem hiszem hogy odaillenék. - mondtam. - Kár hogy a Ramones nem tud jönni. - biggyesztettem le a számat elkeseredetten.

- Nem baj, a FOB majd vigasztal! - kacsintott egyet Petra, én pedig a szlogen hallatán hangosan felröhögtem.

- Hát jó. - Talán megnézem. - mosolyogtam.

A lányok tovább firtatták mennyire jó lesz a koncert, és hogy megpróbálnak mind a hármónknak VIP jegyet szerezni, aztán valami Patricken veszekedtek, utána Petere is rátértek, majd Joera, és Andyra is.Ó, akkor valószínűleg ők a bandatagok. Nem sokkal ezután Olivia felszállt a buszra, mi pedig hazasétáltunk Petrával a közösen használt lakásunkba.

- Holnap mit csinálsz? - jött be kedvesen a szobámba lakótársam, amikor éppen tanulni kezdtem volna.

- Hát, igazából még nem döntöttem el.

- Értem. Nagyon bánnád, ha én holnap este elmennék egy buliba?

- Dehogyis. De várj már...sulinapon? - Nem kellene neked is tanulnod, mint minden normális 17 éves diáklány? - vettem kicsit szarkaztikusra a formát.

- Ajj Lau, olyan ünneprontó vagy, meglátod jó lesz. - Gyere Te is!

- Azt hiszem kihagyom. - mosolyogtam.

- Te tudod. - mondta, majd megölelt, és kiment.

Megvacsoráztam, neki láttam tanulni, de nem nagyon kötött le az algebra, így inkább a banda után nyomoztam. Bekapcsoltam a laptopom, és beírtam a három szóból álló bandanevet. Négy fiú került elém, amit automatikusan előhozott a kereső. Joe Trohman, Patrick Stump, Andy Hurley, és Pete Wentz. Ezek a nevek nem sokat mondanak számomra. Meghallgattam pár számot, és így első hallásra kevésbé, de már a második harmadik számnál megtetszett a hangzásuk. Ez után vettem egy forró fürdőt, majd úgy döntöttem ideje lefeküdnöm.