PROLOGUE.
"Szabad jelzést kaptak, átkelhetnek a Greeson Street felől a Bries Park felé..." - szólt a gépies hang a jelzőlámpából. Ránéztem a telefonomra.Hajnali fél három volt, és én éppen Los Angeles utcáin igyekeztem ziláltan.
- Laura, várj már meg az Istenit! - kiáltott utánam egy szintén egy zilált férfi.
Futásnak eredtem újból, letértem egy két helyen, végül befordultam az utcánkba, és már nem követett Ő sem. Kifújtam a levegőt, és lassítva a tempón újra csoszogni kezdtem.
Ki nyitottam az ajtót, majd kissé csalódottan fogadtam azt a tényt, hogy lakótársam Petra nincs itthon. Valószínűleg bulizni ment valahova. Csodás. Ledobtam a kulcsom az étkezőasztalra, és felmentem az emeletre, egészen a szobámig. Csak akkor vettem észre, hogy folyamatosan jönnek az üzenetek a telefonomra "Hívj fel" "Hol a francba vagy?" típusúak. Lenémítottam a telefonom, és letettem az éjjeliszekrényemre. Lentről veszekedésnek tűnő párbeszéd hallatszott.
- Menj már innen, majd megbeszélitek később! - Ez Petra hangja.
- De beszélnem kell Laurával! - Jaj ne.
- Figyelj. Majd szólok neki hogy itt voltál, és hívjon fel. Fáradt vagyok, és enyhén részeg, szóval jó lenne ha elhúznál a francba. - Ajtócsapódás, majd csönd.
Lelopakodtam a lépcsőn, és Petra után iramodtam, aki a kanapé felé vette az irányt egy pokróccal.
- Jó lenne ha csinálnál valamit a pasi ügyeiddel. - jegyezte meg élesen.
- Miért nem jössz fel az emeletre? - engedtem el a fülem mellett a megjegyzést.
- Lusta vagyok, és mellesleg amilyen szerencsés lennék, úgy sem érném el a mosdót, ha majd hánynom kell. - ásított.
- Sokat ittál?
- Eléggé, Rick szülinapja volt. - Azt hitte programod van, ezért nem hívott.
Programom is volt, csak kútba fulladt.
- Ó, értem. Ha nem baj, én most lefekszem.
- Jó éjt. - köszönt el, majd legyújtotta a kislámpát, és befordult a fal felé.
Fel mentem az emeletre, lezuhanyoztam, majd én is lefeküdtem. Végülis már holnap hétfő, újra suli.
- Laura, várj már meg az Istenit! - kiáltott utánam egy szintén egy zilált férfi.
Futásnak eredtem újból, letértem egy két helyen, végül befordultam az utcánkba, és már nem követett Ő sem. Kifújtam a levegőt, és lassítva a tempón újra csoszogni kezdtem.
Ki nyitottam az ajtót, majd kissé csalódottan fogadtam azt a tényt, hogy lakótársam Petra nincs itthon. Valószínűleg bulizni ment valahova. Csodás. Ledobtam a kulcsom az étkezőasztalra, és felmentem az emeletre, egészen a szobámig. Csak akkor vettem észre, hogy folyamatosan jönnek az üzenetek a telefonomra "Hívj fel" "Hol a francba vagy?" típusúak. Lenémítottam a telefonom, és letettem az éjjeliszekrényemre. Lentről veszekedésnek tűnő párbeszéd hallatszott.
- Menj már innen, majd megbeszélitek később! - Ez Petra hangja.
- De beszélnem kell Laurával! - Jaj ne.
- Figyelj. Majd szólok neki hogy itt voltál, és hívjon fel. Fáradt vagyok, és enyhén részeg, szóval jó lenne ha elhúznál a francba. - Ajtócsapódás, majd csönd.
Lelopakodtam a lépcsőn, és Petra után iramodtam, aki a kanapé felé vette az irányt egy pokróccal.
- Jó lenne ha csinálnál valamit a pasi ügyeiddel. - jegyezte meg élesen.
- Miért nem jössz fel az emeletre? - engedtem el a fülem mellett a megjegyzést.
- Lusta vagyok, és mellesleg amilyen szerencsés lennék, úgy sem érném el a mosdót, ha majd hánynom kell. - ásított.
- Sokat ittál?
- Eléggé, Rick szülinapja volt. - Azt hitte programod van, ezért nem hívott.
Programom is volt, csak kútba fulladt.
- Ó, értem. Ha nem baj, én most lefekszem.
- Jó éjt. - köszönt el, majd legyújtotta a kislámpát, és befordult a fal felé.
Fel mentem az emeletre, lezuhanyoztam, majd én is lefeküdtem. Végülis már holnap hétfő, újra suli.
